WordCitizen Censored 1999 – 2003


Najmányi László
CENZÚRÁZOTT ÍRÁSOK 
1999 – 2003

Javaslat a  Nemzeti  Gödör hasznosítására
(A publicisztika a bahia.hu portál Artuális rovatában jelent meg, 1999 szeptemberében. A portált 2002-ben előbb lefagyasztották, majd az ott publikált írásaimmal együtt eltűnt a Netről)

 Sokan sokfélét gondoltak már el nyilvánosan a budapesti belváros szívében éktelenkedő un. Nemzeti Lyuk, vagy Nemzeti Gödör hasznosításáról. Van, aki mélygarázst képzel el szívesen az ott már soha fel nem épülő Nemzeti Színház helyén. Mások kongresszusi palotát, koncerttermet, sámánista templomot, halastavat vizionálnak az értékes telekre. Olyan is akad, aki sportpályát, UFO kikötőt, vagy tömegsírt lát megfelelőnek a területen, s nem kevés azok száma, akik nem akarnak semmiféle változtatást a jelen állapotokhoz képest, inkább szeretnék a megkínzott földdarabot visszaadni a természetnek. Úgy kívánnak hagyni mindent, ahogy van, amíg be nem növi a szomorú nyílást, a fenekén pusztuló betonbunkerrel együtt az őshonos növényzet, s büszke fővárosunk eme annyit vitatott darabja vissza nem változik azzá, ami őseink érkezése idején volt, ősvadonná, amelyet lassan benépesít majd az eredeti fauna, vadászatot kedvelő polgártársaink nem kis örömére. Mindegyik általam ismert javaslat tartalmaz értékes elemeket a jól megalapozott gödör újrahasznosítására, de szerintem egyik sem vázol fel olyan megoldást, amely valóban totálisnak mondható, amely össztársadalmi igényeket elégítene ki, s amelyet biztosan nem kezd majd ki az idő.

 A Nemzeti Gödör újrahasznosítása mellett van egy másik kérdés, amely élénken foglalkoztatja fővárosunk, sőt az egész ország közvéleményét. Ez az immár legalizált prostitúció iparának űzése számára kijelölendő, úgynevezett „Türelmi Zónák” kialakításának kérdése. Úgy tűnik, hogy a progresszivitásáról mindig híres Józsefváros kivételével egyetlen kerület sem látna szívesen ilyen türelmi zónát közigazgatási határain belül. Kézenfekvőnek látszik a két megoldandó probléma összekapcsolása. Vagyis alakítsunk ki egy összfővárosi türelmi zónát az ellentmondásos erzsébetvárosi vertikumban. Működjön ebben a sokat látott gödörben a Türelmi Zóna Nemzeti Lyuk intézménye, egy folyamatosan üzemelő szex-centrum, a huszonegyedik századhoz méltó léptékű, grandiózus bordély – nagyobb, mint bármelyik bevásárlóközpont a fővárosban –, ahol bármilyen szexuális orientáció kielégíthetné speciális igényeit.

 A gödör periméterein belül, amfiteátrumszerű elrendezésben, mindenki által jól láthatóan, mindkét nembeli prostituáltak űzhessék szabadon ősi mesterségüket. A tökéletes körré alakított gödör peremén, helyezkednének el a páholyok, mögöttük a zsölyesorok, majd az állóhelyek, ahonnan fizető közönség tanulmányozhatná a Türelmi Zóna működését, a nap bármely órájában. Ide hozhatnák diákjaikat az iskolák, a szexuális felvilágosító oktatás részeként. Az Erzsébet teret övező házak erkélyeit és ablakait is kibérelhetnék a nézők, így egyszerre tízezrek élvezhetnék a gödörben zajló eseményeket egy-egy nyári délutánon, vagy éjszakán, amikor a libidó követelései minden másnál erősebbek. Esős idő esetén és a téli hónapokra mozgatható üvegkupolával lehetne a Zónát fedni.

 Számításaim szerint több száz prostituált dolgozhatna egyszerre, kultúrált körülmények között a kellőképpen kiszélesített gödörben, amelyne látványértékét nem lehet túlbecsülni. Ez lenne ugyanakkor a legtöbb kukkolót befogadó peep-show is a világon, messze felülmúlván mind méreteiben, mind látogatottságban, mind pedig a bemutatásra kerülő program változatosságában New York, San Francisco, Bangkok vagy Moszkva hasonló profilú vállalkozásait. A Nemzeti Bordéllyá átalakított Nemzeti Gödör minimális PR aktivitással globális hírnévre tehetne szert, és mágnesként vonzaná fővárosunkba a befektetőket és turistákat. Igen szerencsés, hogy a gödör egyaránt közel van a Parlamenthez és a dunaparti szállodasorhoz, biztosítva ezzel a Türelmi Zóna látogatottságát, napszaktól és időjárástól függetlenül. Politikusokat, vezető üzletembereket és igényes turistákat megkülönböztető jelzést használó gyaloghintó szolgálat hozná a helyszínre, nappal motoros rendőrök, éjszaka fáklyás, lovas poroszlók kíséretében. Magas rangú külföldi vendégek számára VIP alagutak állnának rendelkezésére, amely a Parlamentből és a Királyi Várból vezetnének a Zóna minden kényelemmel és a legkorszerűbb kommunikációs eszközökkel felszerelt exkluzív szobáiba. Ezeket a VIP szobákat az amfiteátrum alján lévő betonszarkofág rejti majd.

 A létesítmény architektúrájának kialakítása teljes mértékben megoldható magánkezdeményezésből, magántőkével. A gödörben dolgozni szándékozó prostituáltakra kell bízni saját műhelyeik megtervezését és felépítését, azzal a kikötéssel, hogy csak teljesen átlátszó üvegből építkezhetnek, szobáikat a napszaknak megfelelően kivilágítsák, és csak lefelé, a kráterré mélyíthető gödör falán futó spirálvonal mentén terjeszkedhetnek, akár a létező metróalagutak alá is lefúrva. Így valóban organikus, önkifejező építészeti struktúra alakulna ki, mintegy magától, egyedül az átlátszhatóság követelményének engedelmeskedve. Az intézmény, különleges arhitektúrája és egyedülálló társadalmi, közegészségügyi funkciója, vagy akár egyedül méretei révén – ez lenne a világ legnagyobb, folyamatosan működő szex showja – joggal aspirálhatna arra, hogy rövid idő alatt a Világörökség részének ismerjék el.

 Magántőke és magánkezdeményezés – amennyiben teljes egészében kikerülhető lehetne a körülményes és politikafüggő engedélyeztetési eljárás – néhány hónap alatt kialakítaná az építményt magát, mint egymáshoz csatlakozó, tündöklő spirálvonalban süllyedő, átlátszó falú szobák sorát. Így még a 2000.-ik évben átadható lenne a korszakalkotó létesítmény, amely – garantáltan magas bevételei révén – hamarosan maga is érdemben járulhatna hozzá a milleneumi ünnepségek költségeihez. A Türelmi Zóna Nemzeti Lyuk bordélyt köztársaságunk vezető politikusai nyithatnák meg, egy kikötött léggömbről függő, hatalmas vörös lámpa meggyújtásával, a diplomáciai kar meghívottjainak, szexipari dolgozók, klienseik, valamint a társadalmi szervezetek és történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében. A megnyitó ünnepséget nagyszabású orgia követhetné a Zónában, amelynek keretében az érdeklődők ingyen használhatnák az itt dolgozó prostituáltak szolgáltatásait. A Zónát közalapítványként lehetne működtetni, egy kormányzati ciklusonként újraválasztott szakmai kuratórium kezelésében.

 A Zónában folytatott szexuális tevékenység, mint iparszerűen űzött szolgáltatás adójából, a szobák bérleti díjából, a filmes és televíziós jogdíjakból, valamint az eladott jegyek hasznából könnyűszerrel finanszírozható lenne nemcsak a dunai szennyvíztisztítómű és a 4-es metró építése, de a főváros teljes rekonstrukciója is.
*   *   *
Örömlányok petíciója a polgármesternek
Szeptember 20. 17:26, 1999

 [MTI, RTL] Petíciót adott át négy józsefvárosi örömlány Csécsei Béla kerületi polgármesternek, kérve, hogy minél előbb jelöljön ki a számukra türelmi zónát, mert a megélhetésük forog kockán. A szervezett bűnözés elleni törvény szeptember elsejei életbe lépése óta a rendőrség begyűjti a prostituáltakat, lehetetlenné teszi munkájukat. Csécsei Béla elmondta: a jogszabály azelőtt tiltotta meg a lányok jelenlétét adott területeken, minthogy kijelölte volna a működési zónát. A törvény szerint hat hónap áll az önkormányzat részére, hogy kijelölje azokat a területeket, ahol megtűri a prostitúciót. A képviselőtestület szeptember végén, vagy október elején ül össze, hogy kidolgozza javaslatát, amelyről a Fővárosi Közgyűlés dönt. Csécsei Béla egyelőre annyit árult el, hogy terveznek kerületi zónát is, de a főváros más térségeire Is tesznek javaslatot. A petíció átadásán a tucatnyi prostituált és családtagjaik mellett több tucat rendőr is jelen volt, akik videóra vették a résztvevőket.
*   *   *   *   *

 Megjegyzés: Az 1999. szeptember 1.-én életbe lépett törvény ugyan előírja, hogy minden kerület biztosítson működési zónát a prostitúciónak, egyetlen kerület sem engedelmeskedett a törvénynek a cikk írása óta eltelt évek alatt.
Álomhajó
(A publicisztika a bahia.hu portál Artuális rovatában jelent meg, 2002 áprilisában. A portált ugyanabban az évben előbb lefagyasztották, majd az ott publikált írásaimmal együtt eltűnt a Netről. Bojár Iván András, az Oktogon építészeti magazin főszerkesztője jelezte, hogy egyetért az ’Álomhajó’ című írásom tartalmával és szeretné azt publikálni kiadványában, de végül nem jelentette meg, döntését nem indokolta. Néhány hónappal később írt viszont egy cikket ugyanerről a témáról, a Magyar Szocialista Párt lapjában, a Népszabadságban, amely korábbi beszélgetésünk során kifejtett nézeteivel tökéletesen ellentétes véleményt tükrözött)

 A megtorpant jövő és a hatalomra jutott kommunista nagytőke erői megállapodtak egy nagy, közös hajó építésében, amelyet az aláíró pártok építészei együttesen terveztek. A hajó vasbetonból, acélból, terméskőből, alumíniumból épülő, alapszínekre festett, lambériázott baloldalát Finta József (MSZP) és Rajk László (SZDSZ) álmodták meg, a szocialista realizmust radikális eklektikával ötvöző stílusban. A hajó jobboldalát Siklós Mária (FIDESZ) és Makovetz Imre (MDF) komponálta nemes, ritka, kihalóban lévő fafajtákból, rézből, gumiból, műmárványból, szalmából, az organikus építészet és az abszolutista, patetikus vérgagyi hierarchikus szuperimpozíciójával.

 A mintegy 12 kilométer hosszúságú, kb. egy-másfél kilométer széles vízijárművet Csepel szigetén építik meg, magyarigazolvánnyal rendelkező pakisztáni vendégmunkások. Az építésre kijelölt területen lévő községek lakóit ideiglenesen a pálvölgyi cseppkőbarlangban helyezik el. A hajóépítés befejeztével a lakosságot visszatelepítik Csepelre, a sziget csúcsán épülő, ugyancsak a négy pártépítész által közösen megálmodott Gagyi-Buhera lakótelepre, amely a Délpesti Szennyvíztisztító Mű ülepítő medencéiből kialakítandó mesterséges tórendszer körül épül.

 A hajóépítés elindításában megállapodott felek azt tervezik, hogy az elkészült hajót közvetlenül Magyarország Európai Únióba lépése előtt, országunk jóindulatát, különlegességét, fontosságát, a megtett hosszú, viharos utat szimbolizálva, legmagasabb közjogi méltóságainkkal, a tervezőkkel, a parlamenti képviselőkkel, azok rokonaival, barátaival, üzletfeleivel, valamint a történelmi egyházak képviselőivel és a Szent Koronával a fedélzetén, átúsztatják Európán. Mivel a hajó méretei miatt a project megvalósításához a Duna-Rajna vízrendszer jelentős kiszélesítése szükséges, a Parlament az Európa Tanács közreműködését kéri. Ugyanakkor vállalja, hogy a Duna folyó magyarországi szakaszán a mederszélesítést kizárólag a magyar oldalon fogja elvégezni. Bizonyos dunaparti városok, mint például Szentendre, Esztergom jelentős része, Komárom, Mosonmagyaróvár, Győr így víz alá fognak kerülni. Lakosságukat Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Borsod-Abauj-Zemplén megyékbe költöztetik, ahol az adóhivatalnak, valamint a büntetésvégrehajtásban fognak dolgozni.

 A hajót „Balsors Akit Régen Tép” névre fogják keresztelni. A névnek az úniós országok nyelveire való fordításán már dolgoznak a Tudományos Akadémia munkatársai. Vízrebocsájtás után a hajót Őszentsége Beke László Hercegprímás fogja megáldani. Négy kapitány – a négy parlamenti erő vezetői –  fogja felváltva, illetve a kritikus szakaszokon egyszerre kormányozni „az ország hajóját”. Egyenruháikat, valamint a navigációhoz szükséges térképeket, navigációs eszközöket a Soros Alapítvány biztosítja.

 Mind a tíz, földi hatalomnak elszámolással nem tartozó magyar titkosszolgálat tudomására jutott, hogy terroristák egy kis csoportja, a hajó visszatérését megakadályozandó, gáttal akarja eltorlaszolni a Dunát az országhatárnál, esetleg Nagymarosnál. A tervezett terrorcselekmény megakadályozására az illetékesek már foganatosították a szükséges intézkedéseket.
Az amerikai álom
(Az írás a TV2 néhai korridor.hu portálján jelent meg 2003 március 18.-án. A portál arculatát nem sokkal később átalakították, az archívumot, benne az írásaimmal megsemmisítették)

 Nézem az arcot a képernyőn. Eszembe jut egy amerikai mondás: „Would you buy a second hand car from this guy?” („Vennél használt kocsit ettől a pasastól?”). Valamennyiünk élete, halála, jóléte ettől az arctól függ. Ha akarja, nagyvonalú ajándékokkal emel fel országokat, régiókat. Kormányokat nevez ki, kormányokat vált le, királyokat koronáz, diktátorokat helyez pozícióba, vagy cserél le, ízlése, kedve szerint. Törvényeket alkot, törvényeket hághat át, szabadon. Semmibe veheti a többség akaratát. Ha akarja, atombombáz.

 George W. Bush amerikai elnök. Texasból jött képernyőmre. Vallásos ember. Újjászületett keresztény. Missziója van. Mint mondja, meg akarja szabadítani a Gonosztól a világot. Erre minden esélyt megkapott. A világ legerősebb gazdasága, legkorszerűbb tudománya és haditechnikája, korlátlan pénzösszegek állnak rendelkezésére. Elhatározása erős, lelkiismerete nyugodt. Szilárdan hiszi, hogy egyedül a világon neki Istentől fogant joga eldönteni, hogy a Gonosz hol és kiben bujkál éppen. Megnevezheti, megmutathatja az aktuális Gonoszt és bármikor, bárhol, bármekkora erővel lesújthat rá. Egyedül Istennek tartozik számadással. Isten fiával, mint mondja, személyes kapcsolatban áll. Isten amerikai. Texasi.

 Isten fián, Jézus Krisztuson keresztül most azt parancsolta George W. Bushnak, hogy indítson háborút Arábiában. Sorakoztassa fel a világ legerősebb hadseregét és támadjon meg egy sivatagi országot. Hódítsa meg a területet, űzze el, vagy semmisítse meg engedetlen uralkodóját. Váltsa le a rendszert és helyezzen engedelmes kormányt hatalomra. Jézus Krisztus, aki békét hozni jött erre a világra, azt mondta George W. Bushnak, hogy kezdje el bombázni Bagdadot és Basrát. Bombázzon éjjel és nappal, ameddig szükséges. Bombázzon lézer irányítású, műholdakkal vezérelt bombák, cirkálórakéták tízezreivel. Lövesse a világ legnagyobb ágyúival a városokat. Vessen be radióaktivitást sugárzó lövedékeket, gyújtóbombákat, mérgesgázt, ha kell, dobja rájuk a világ legnagyobb konvencionális bombáit, vagy akár az atomot. Tankokkal gázolja le az ellenállást. Lövesse szét a gyárakat, erőműveket, vízműveket, rombolja le a hidakat, az úthálózatot, az ország teljes infrastruktúráját. Megsemmisíthet lakóházakat, templomokat, iskolákat, kórházakat is, ha úgy adódik. A civil lakosság nem célpont ugyan, de a halott gyermekekkel, asszonyokkal, öregekkel senkit sem fognak elszámoltatni, sem most, sem az Ítélet Napján, akármekkora is legyen a számuk, akármilyen iszonyatos volt a haláluk. Ezt mondta George W. Bushnak Jézus Krisztus. A sereg felsorakozott. A Vezér parancsára vár.
Sivatagi vihar
(Az írás a TV2 korridor.hu portálján jelent meg 2003 március 27.-én. A portál arculatát nem sokkal később átalakították, az archívumot, benne az írásaimmal megsemmisítették)

 Átlépve a 21-ik század kapuján sivatagi csatamező képe fogadott. Homokvihar tombolt, de nem tudta eloltani a tüzeket, csak kavarta a ragadós, fekete füstöt. Égett az olajjal átitatott homok. A homok- és füstfelhőkben katonák bolyongtak. Arcukat kendőkkel takarták el. Porvédő szemüvegükre korom és olajos homok rakódott. Csizmáik alatt ötezer éves asszír és sumír írásos agyagtáblák ropogtak. Az emberi kultúra bölcsőjében zajlott az ütközet. A katonák fáradtak voltak. Egyre melegebb lett. A homokvihar napok óta tartott. Fegyvereik csövét, járműveik légszűrőjét eltömte a homok. Homok csikorgott a csapágyakban és a fogak között.

 Gépfegyverek tüzeltek a homokfelhőből, aknák robbantak. A semmiből előugrott néhány rongyos arab. Nagy az Isten, kiáltották. Lőttek, gránátokat dobtak, késeikkel torkokat vágtak át, aztán halottaikat hátrahagyva eltűntek a homokfelhőben. Ágyúk lőttek sorozatokat láthatatlan célpontok felé. A helikopterek nem tudtak felszállni, a repülőgépek nem láttak, a lézerek használhatatlanokká váltak. Az úton szállítójárművek szétlőtt roncsai között hullák hevertek. Fiatal férfiak és nők, akik nem mennek többé futballmecsre, nem ülnek a Hálaadásnapi asztal körül, nem bólogatnak Snoop Doggy Dog, vagy Eminem rapjére, nem vezetnek sportkocsit Denverből LA-be. Fiatal, amerikai halottak. Egy kecskepásztor válláról indított öreg, kopott, orosz bazooka végzett velük. A véletlenül felrobbantott bagdadi piacon asszonyok és gyermekek égtek szénné. Csak az volt a bűnük, hogy Irakban születtek. A háború nem sport, nem videojáték, hanem a politika csődje.

 Nem lehet tudni, meddig fog tartani George W. Bush amerikai elnök arábiai háborúja. Valószínűleg sok ezer halottal és sebesülttel kell számolni, katonákkal és civilekkel egyaránt. A háború és a térség pacifikálásának teljes költségét 1,9 ezer milliárd (amerikai számítás szerint: 1,9 thousand billion) dollárra becsülik. A szakértői becslések megbízhatóságának ismeretében sejthetjük, hogy a valós költségek valószínűleg még ennél is nagyobbak lesznek. Ekkora összegből békét lehetne vásárolni Palesztinában, vagy Románia szintjére hozni fél Afrikát. Az 1,9 ezer milliárd dollárt, vagy sokszorosát közvetve, vagy közvetlenül mi, a Birodalom és a kolóniák lakossága fogjuk kifizetni. A halottakkal csak George W. Bush lelkiismeretének kell elszámolnia.

 A körülzárt városból, a homokviharon át müezzin hangja érkezik. Szent háborúra hívja a hívőket. Függetlenül attól, hogy hogyan végződik ez a háború, száz, kétszáz év múlva még mindig égni fog az agresszor iránt érzett gyilkos gyűlölet az iraki áldozatok leszármazottaiban és szolidáris hitsorsosok százmillióiban szerte a világon. Mint ahogy az elesett angol és amerikai katonák leszármazottai is megszavazzák majd az újabb és újabb kereszteshadjáratokat. Az olajkutak addigra kiapadnak és George W. Bush amerikai elnök találkozott teremtőjével. A helyiek szerint emberemlékezet óta nem volt a mostanihoz mérhető homokvihar az iraki sivatagban.
Fordított világ  
(Az írás 2003. július 12.-én jelent meg a TV2 korridor.hu portálján. A portál arculatát hamarosan megváltoztatták, archívumát, a benne lévő írásaimmal együtt megsemmisítették)

 Az őrültek elfoglalták az elmegyógyintézetet. A statiszták átvették a színpadot. Az orvosokat, ápolókat elkergették, a színészeket, rendezőt kidobták az ablakon. A képeket idomított csimpánzok festik. A szobrok térdig olajban állnak. Arcukat szétmarja a sav. A képviselők csak saját magukat képviselik. A város üres, a vidék tele van kutyákkal. Éjszakai séta egyedül, fegyvertelenül nem ajánlatos. A beszélgetés művészete halott. Kurta parancsokban, fókuszálatlan monológokban történik a kommunikáció. Hét másodpercenként témaváltás, négynegyedes techno-ütemre komponált féregsorsok.

 A fordított világ nem értékalapú. Nem ismer tiszteletet, szeretetet, alacsony éberségi fokon működik, s létének egyetlen célja megakadályozni a változást. Nem kíván a káosz helyett rendet, a politika diktatúrája helyett demokráciát. Nem érdekelt a viszonyok rendezésében. Nem akarja, hogy helyükre kerüljenek emberek és dolgok. Irtózik a takarítástól. Nem lát, nem hall, csak eszik és gördül előre, mint egy úthenger, az agyagba gyalulva szentet, prófétát, s azok apját, anyját és gyermekeit. Fel van pumpálva andrenalinnal. Győzelem-orientált.

 A fordított világnak nincs lelkiismerete, tükre, önképe. Szelektív memóriával operál. Élete nem tánc; formája, stílusa, ritmusérzéke nincs. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, aljas, alattomos, veszélyes. Homályos ösztönök hajtják, rémálmok kergetik. A fordított világ nem fogadja el a kozmosz törvényeit. A fordított világ nem rendszer-specifikus, nincsenek határai. Civilizációja nem törődik a higiéniával, polgárai tudatlanok, rosszul bánnak egymással. Kultúrája a gagyi, vallása kannibalisztikus hiedelmek kusza labirintusa. A fordított világ rabszolgái vagyunk, a közpénzekkel is ő rendelkezik.

 A fordított világ ábrázolására gondolkodók és művészek megannyi generációja tett kísérletet, s a legnagyobbak közülük megértették, hogy az értelmetlenséget ábrázolni nem lehet. A vallások közül egyedül a tibeti buddhizmus tartja bűnnek a hülyeséget. A fordított világ sohasem direkt, mindig pre-meditált, humora nincs, ijesztően aszexuális. A fordított világból nincs kiút.
A Béke Völgye  
(Az írás 2003. október 15.-én jelent meg a TV2 korridor.hu portálján. A portál arculatát hamarosan megváltoztatták, archívumát, a benne lévő írásaimmal együtt megsemmisítették)

 Amikor megnyílnak a határok Európa felé és a munkaerő szabadon  áramolhat, a lakosság legtehetségesebb, legambiciózusabb, legnagyobb fantáziával megáldott része el fog költözni Magyarországról, hogy olyan régiókban keressen magának munkát, életének értelmet, ahol jobban megbecsülik, ahol a horizont tágasabb. Tudósok, művészek, számítástechnikai szakemberek, építészek, mérnökök, összefogott, intelligens emberek, azok, akikben van még életöröm, életerő, önbecsülés, zömében fiatalok tízezrei intenek majd búcsút a bizánci-mongol fikciónak, ami számukra csak a rabszolgaság legújabbkori formáit tudja kínálni. Az ország még jobban elöregszik és meggárgyul és adóalap híján nem fogja tudni gyógyítani betegeit és eltartani az időseket. Az Unió, a legsürgősebb igényeknek megfelelően, biztosan segélyezi majd a térséget, amely gyorsabban, mint gondolnánk nyugdíjas kolóniává alakul át, ahol jobbára csak magatehetetlen betegek, az őket kiszolgáló ápolószemélyzet, politikusok és temetkezési szakemberek élnek. Elmennek a szép lányok és fiúk, elmegy az ízlés, az illúziók, a humor, az energia, az ártatlanság, az érzés, a szeretet, az elegancia. Ronda, gonosz, önző vénemberek és nőstényeik lakják majd a tájat, mindegyiket betegségek és rossz lelkiismeret gyötrik. A gyógyfürdők köré szanatóriumokat épít az Únió, a lakosság egyre nagyobb százalékát ápolják így. Települések néptelenednek el. A népszaporulat rohamosan csökken. A halálozási arányszám meredeken emelkedik. Ahogy a régi temetők megtelnek, új temetők nyílnak. A temetkezési ipar felvirágzik. Az autópályákon halottas kocsik végeláthatatlan menete araszol. Egész Európából elkezdik ide szállítani eltemetésre a kevésbé jómódú halottakat. A síkságok egybefüggő temetőkké válnak. A dombtetőkön, hegyormokon kápolnák épülnek, tornyukban megállás nélkül kong a lélekharang. Utoljára a főváros, Budapest néptelenedik el. Néhány évtizeddel az Európai Únióhoz való csatlakozás után azonban egy este végleg bezár az utolsó bár és lelakatolják a városkapukat. A Duna völgye ezer év után újra elcsendesül. Európa fellélegzik.
Proletkult 2003  
(Az írás az index.hu portálon jelent meg, 2003 októberében. Az írás megjelenése után néhány nappal e-mailt kaptam Haraszti Miklóstól, a Szabad Demokraták Szövetsége – SZDSZ – magát liberálisnak mondó párt médiafelelősétől. Az e-mailben a régi barát „jobbratolódásomra” figyelmeztetett, és arra, hogy „jobbratolódásomnak” súlyos következményei lehetnek. Valóban, az index.hu hamarosan abbahagyta írásaim közlését. Értesüléseim szerint rákerültem az SZDSZ feketelistájára, így írásaimat többé nem publikálhatom a jórészt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt ellenőrzése alatt álló magyar médiában, és nem dolgozhatom az állami pénzen működő színházakban – minden színház állami pénzeken működik az országban. Haraszti Miklós időközben az Európai Unió média-szabadság felelőse lett)

 A kommunista diktatúra fél évszázad alatt, fegyveres erőszakkal, az alkotó tehetségek cenzúrázásával, feketelistázásával, megveretésével, bebörtönzésével, emigrációba kényszerítésével sem tudta elérni a legalacsonyabb ízlés egyeduralmát Ez a rendszerváltozással gazdasági hatalomra került, egykori rendőrspiclikből, alapszervi KISZ titkárokból, személyzetisekből, fegyveres sofőrökből és más, közpénzből felturbózott rokonságból és krakélerekből álló, népnemzeti biedermeyerrel és neobarokkal megerősített, arcnélküli izének néhány év alatt sikerült. Ma már a neandervölgyinél magasabb szellemi szinten álló ember hiába keres számára meglepetést rejtő műsort a közszolgálati, vagy kereskedelmi televízióban és rádióállomásokon. A 21-ik század érvényes, hiteles magyar kultúrájának nincs valós fóruma. Nemcsak a médiából szorult ki, az élő prezentáció lehetőségei is megszűntek, vagy olyan kontextusokat kényszerülnek a látók és hallók vállalni, amelyek eleve kompromitálnak minden üzenetet.

 Korábban a Párt birtokolta a teljes igazságot, most a Pénz szava dönt. Korábban a Párt monopolizálta a közlés jogát, most a Bevétel. Bartók Bélát most nem a Zeneakadémián csúfolnák ki, dobálnák meg tojással, ürülékkel, hanem a bivalybasznádi Vérző Szív Legényegylet táncházának munkásőrökből és ivadékaikból átképzett managementje csórná el a jegyeladásokból származó csekély jövedelmét, miután a budapesti Trafó Művelődési Gyár elkergette, mert csak 80%-os házat tudott a Mandarinnal produkálni. Magyarország örök és nem látszik változni.

 Nézem a televíziót, hallgatom a rádiót, és azon tűnődöm, hová tűntek a tehetségek. Látom, ahogy a Generation Stex legjobb koponyái operettet csinálnak a rockból és hallom a Gedeon Bácsi sokmillió forintból kreált legújabb remixét. Lagzi Lajcsiba, Uhrin Benedekbe és az ősciki Aradszky Lászlóba megy a közpénz, a mai kor Kex-e, vagy Spions-a ugyanúgy undergroundban marad, mint régen. A hányinger általános magyar feeling lett és ezért megvannak a könnyen nevesíthető felelősök.

 Megjegyzés: A cenzúrázó magyar liberálisokról Seumas Milne, a Guardian című lap újságírójának felkérésére, ’Censorship 21’ címmel cikket írtam, amelyet lapja nem hozott le. Döntésükről sem Mr. Milne, sem a Guardian nem értesített, azt nem tartották fontosnak megindokolni. Ugyanezt történt a ’Spy Games’ című, Neil Clark angol újságíró, ugyancsak a Guardian munkatársa felkérésére korábban írt cikkemmel.
No Future
(Az írást az index.hu számára írtam, 2003 decemberében, de nem került közlésre. Az index.hu főszerkesztője, Uj Péter nem értesített arról, hogy miért nem engedélyezi az írás közlését)

A Babilon elleni háború nyilvánvaló kudarca elhallgattatta a Rózsadomb héjjáit. Soros Bushra támadt. A nemzeti valuta bukfencet vetett és alámerült. Miután kiderült, hogy csak a politikusokra vonatkozik a Jóléti Rendszerváltás, a többi kénytelen az utóbbi ezer év legtisztességtelenebb adó- és járulékrendszerével birkózni, a képviseleti demokrácia hívei drasztikusan megfogyatkoztak, így MiniMegalo győzelme a következő helytartósági választásokon, legalább két terminusra, de akár élethosszra is, biztosnak látszik. Ezért most bölcsen hallgat, elfoglalja agyát kolbásztöltéssel. De a Polgári Körök már szidolozzák a rekettyésben a Szent Korona másolatait és építik a hajókat, amelyeken majd le-fel hajóztatják azokat az ország "élővizein".

A választások előtti évben lesz nagy osztogatás. Csókosok céloznak készpénzzel célközönséget. Aztán két évre megint leáll az ország, amíg az utolsó vörös zárványokat is kihipózzák. Az EU pedig várhatja a felzárkózást. A srácok egy spangliért megjövőtlenednek. A gazdák pénzét pedig benyeli az új Pubi. Aki nem ereszkedik napi rendszerességgel térdre, az nem kap munkát. A függetleneket még a Netről is száműzik. A Terror Házát metropolisz méretűre fejlesztik. Pengefalak blokkolnak majd minden járdát. A fővárost elöntik avas sertészsírral, köré a Legényegyletek árkot ásnak, amelyen pápai bulla nélkül senki sem juthat át.

DJ NoMore felteszi az utolsó bakelitet az utolsó Technicsre, az utolsó klub utolsó pultján. A táncparketten egyetlen, egyfogú laza kuvikol. Ez se szavazott soha életében, gondolja a DJ. És már nem is fog, teszi hozzá. Aztán kongani kezdenek Nova Necropola lélekharangjai. A DJ a tápegységből magas feszültséget aplikál mindkét homloklebenyére. A disco-gömbre vetülő lézer kirajzol egy újabb áfakört.

További WordCitizen Censored oldalak:
Contact: 
wordcitizen@gmail.com
Subscribe to: Posts (Atom)